Olvasóink írták #001

Nem visszük a gyermekeinket dohányfüstös helyre. Nem itatjuk gyermekeinket szennyezett vízzel. Akkor miért engedjük meg, hogy gyermekeinket ártalmas hangosságú műsorokon vegyenek részt? Olvasónk tanulságos panaszát mindenkinek érdemes elolvasni.

 

 

Üdvözlöm!

Az alapszituáció helyi óvodai farsang kb. 60 fő gyermek és kb. 20 fő szülő részvételével egy sportcsarnokban, aminek épülete hangosítás szempontjából mindig problémás volt. A létszám nem indokolt egy ekkora területű helyiséget, de a másik lehetőség túl kicsi lett volna. A meghívott három személyes előadó énekes műsora a terem egyik végében két állványon lévő hangszóróval hangosítva zajlott egy órán át, a kis közönség pedig közvetlenül előttük ült két-három méter távolságban, ugyanennyire a hangfalaktól.

A hangpróba során az előadók közül nem ment senki a teremben egy kört, hogy egyes pontjain mi és hogyan hallható, csak egy "Szól-e a mikrofon?" c. ellenőrzés történt meg.

Már a kezdő hangerő is kifogásolható volt, a továbbiakban ezt emelték, ahogy a gyerekek is egyre hangosabban reagáltak az előadók kérdéseire. Az előadás mellesleg nagyon színvonalas lett volna. A hangerő és a terem adottságai miatt hatalmas torz zaj keletkezett és egy óra alatt a résztvevők egyre idegesebbek, feszültebbek voltak. A rendezvényért felelős pedagógusok közül biztosan tudom, hogy kb. felüket nagyon zavarta, de féltek szólni a másik felének, akik között volt a rendezvényért felelős személy és annak közvetlen segítői. A szülők pedig igyekeznek a gyerekek érdekében (napi kapcsolatra értem a pedagógusokkal) minél kevesebb panasszal élni, mert ezeket támadásnak és negatív töltetű reklamálásnak élik meg jelen esetben a pedagógusok, de úgy vélem, hogy ez is kortünet.

Az előadás végén az előadóknak jeleztem, hogy nagyon színvonalas, ám élvezhetetlen volt a műsoruk. Szerintük nem lehetett jobbat kihozni a terem adottságai miatt a hangosításból. Erre javasoltam, hogy halkabbra kellene fogni a dolgot. Véleményük szerint akkor túlkiabálják őket a gyerekek. (Elképzelhető, hogy 60 sem volt a gyerekek száma.) Újra javasoltam, hogy vegyék halkabbra. Megköszönték az észrevételt.

Az egyik óvodapedagógus szerint itt mindenki hozzá van szokva a zajhoz, én pedig nem és ezért zavart engem. Elmondtam, hogy természetesen tudom, hogy az oviban állandóan nagyobb zaj van, mint otthon, de az ember által kiadott hangok bármilyen hangosak, soha nem fognak olyan kárt okozni, mint a hangfalból ömlő basszus. Ez őt nem érdekelte. Ennyi lenne dióhéjban, de már szinte minden előadás felesleges és indokolatlan hangerővel zajlik (a legkisebb iskolaitól kezdve a színházig).

Egyik ismerősöm szerint a gyerekek szeretik a hangerőt. Talán éppen így gondolkozik a felnőttek többsége?

Erre elmondtam a véleményemet, hogy alapvetően szervre káros, idegrendszerre káros, torzítja az ember lelki állapotát és harmóniátlansághoz vezet. A gyermek tűri, mert a felnőtt ennek teszi ki, ebbe kényszeríti bele és mivel a felnőtt a főnök, így nem tudja megvédeni magát. Ha pedig mindeközben jól érzi magát, az abból a gyermeki adottságból fakad, hogy megpróbálja a legjobbat kihozni a felkínált helyzetből és úgy vidámkodni, ahogy tud.

Azok, akik tényleg tehetnének egy átfogó szabályozással kapcsolatban országunk lakosai érdekében, ugyanúgy kerülnek ilyen helyzetbe, sőt gyermekeik is. Elképzelhető, hogy ők is azt hiszik, hogy gyermekeik ezt szeretik.

Talán a gyermekek véleményét is meg lehetne kérdezni, hogy mit éreznek az ilyen hangerő hatására. (Bár elképzelhető, hogy már ők sem merik elmondani az igazságot, csak azt, amit várnak tőlük a felnőttek vagy a társaik előtti menőzés miatt.)

A javaslatuk mihamarabbi pozitív kimeneteléért szurkolok.

Kérem, hogy az általam leírtak bármilyen felhasználása esetén a nevemet ne mellékeljék, a leírtakat nyugodtan használják fel.

Bárcsak ne kellene ezt kérnem! Nem is magam miatt teszem, csakis a gyermekeim védelmében.

Egy véleményt alkotó